3. Rész. Talán.. Szeretem?!

Pàr hét múlva haza engedtek. Mikor a házba értünk, Tess egyből letámadott kérdéseivel.. "Hát persze."
-Hanna.. Mit mondtál a rendőröknek?-érdeklődött.
-Hát...-kezdtem bele..
-Hazudtál nekik?-kérdezte szemöldökét húzogatva.
-Őőőőő... Igen.. Talán..
-Miért?!-Vágott szavamba.
-Nem tudom..-feleltem,mire Tessának jött egy üzenete.
-De..Ahw..Őhm.. Nekem el kell mennem anyuékhoz. Te ne csinálj magaddal semmit.. Nagyon vigyázz magadra!-parancsolt rám,aztán el is indult a szüleihez.
Nagyon unatkoztam. Gondoltam lemegyek és megnézem a Facebook-omat meg a Twitteremet. Miután bejelentkeztem csengettek. Kimentem és lám,ki állt az ajtóban.
-Te meg hogy mesz idejönni, és ki vagy?!-ugrottam neki,a kérdéseimmel.
-Bemehetek?!
"Szerintem a szomszédok nem kíváncsiak arra, hogy szétverem, ezért eleget téve kérésének beengedtem
-Öhm. Hát azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek és köszi,hogy nem mondtad el a rendőröknek.
-Miért csináltad ezt velem?!-kérdeztem könnyezve.
-Mert.. Már elég régóta nézlek és... Tetszel.-felelte és megfogta a kezemet.-nem akartam veled ezt csinálni,de sosem láttál engem és..
-És ez volt a legjobb megoldás?!-és megint csak előjöttek a könnyek. A srác letörölte őket szememről és..
-Hogy hívnak?!
-Zayn.. Malik.. Remélem így felismersz..
-Zayn?! De te.. Mi van?!-"na jó,ezt követte a sírás".. Aztán az ajtón bejött még egy srác..
-Hey,Zayn.. A fiúkkal mindenhol téged kerestünk..-felelte,egy magas,szőke, kék szemű srác.-Wow.. Szia..

-Szia..-mosolyodtam el.
-Hey,nem látod,hogy zavarsz?!-mormogta Zayn a srácnak.
-Bocsi... De..
-Kettesben hagynál minket?!
-Oké..-s azzal a srác szépen kisétált. Zayn kapva a lehetőségen megcsókolt. Hagytam magam,de utána leállítottam.
-Hey.. Öhm.. Szerintem..-motyogtam.. Mire Zayn magához ölelt és belesúgta a fülembe,hogy..:
-Sz.. Szeretlek és sajnálom,hogy.. "Azt" csináltam veled..
-Öhm.. Azért,tudod milyen èrzés volt?!
-Bocsi..-aztán megfogta a kezemet és megfordította. Meglátta a bekötött kezeimet..
-E..Ezt miattam?- Habogott s megsimította az előbb említett testrészemet.
-Tökmindegy!- Vágtam rá erélyesen..
-Még mindig fáj. Hát persze, hogy fáj! Hisz megerőszakóltál te mocsok!- Tőrtek elő a tegnap tőrténtek.
Nem tudtam eltekinteni attól a ténytől, hogy "kiceszettűl megerőszakólt".. Talán ha nem így kezdte volna.. De azt semmiképp sem tagadhatom le, hogy nagyon bejön.."
-Én.. Tudom milyen ez.-Űlt le a kanapéra..
-Dehogy tudod..- Motyogtam üres tekintettel.
-Honnan tudod, hogy itt lakom?- Jutott eszembe ez a logikus kérdés. "Akár csak Tessa.. Mikor jön a hülye kérdéseivel a "sültkrumpliról".."
-Mint mondtam... Figyelemmel kísértem a mindennapjaidat..- Mondta félénken. "Tetszett ez a kedves Zayn.."
-Nem elég, hogy megerőszakóltál még kukkólsz is?!- Nevettem fel cinikusan.. "Ha ezt Tessnek elmesélem.. De várj Hanna nem lehet hülyének nézne és megkeresné őket.

Valószínű eléjük állna és el kezdené verni őket "a maga módján" vagy ő is arra a sórsra jutna mint én, vagy kiröhögnék." Gondolatmenetemből Zayn szakított ki megjegyzésével.
-Amúgy még így is bejössz!- Jelentette ki fennhangon.
-Hogy? Megerőszakólva? Vagy felvágdosva?- Hajtottam le fejem.
-Nem.. Kócosan!- Simított meg. "Láttam rajta, hogy megbánta de én? Én sokkal nagyobb sérüléseket szereztem.. De még így sem adom fel a zsaruknak.. Fene a jóindulatomat.."
-Ki az a lány aki veled volt tegnap?- Kérdezte kedvesen.
-Ő az! Tessa.- Mutattam a mögöttem lévő képre mely a falon lógott.. "Egy hatalmas Shake volt a kezünkben, aznap jöttünk rá, hogy Tessa allergiás a tejszínhabra.. Majdnem megfulladt szegény.. De a nap végére jobban lett és hozta a maga "őrült" formáját.. Mi lenne velem nélküle?"
-Mindig ilyen vidám?- Kérdezte mosolyogva.
-Igen!- Vágtam rá.
-Ő olyan gondtalan.. Nincsenek problémái mint az átlag fiataloknak.
A szülei imádják..- Nevettem fel.
-Hogy lettetek barátok?-Érdeklődött. "Most komolyan a barátságról kérdezett?"
-Egyik nap.. A szüleim kiakadtak, mert kaptam egy intőt.. Elzavartak.. Aztmondták "nem akarnak látni.." Elmentem.. Csak futottam, aztán leűltem egy padra.. Sírni kezdtem majd jött Tessa. Akkor új volt a suliban.. Senki sem ismerte.. A gazdagabbak próbáltak hozzá közelebb kerűlni a pénze miatt.. De ez őt egy cseppet sem érdekelte..
Leűlt mellém aztán odanyújtotta nekem a gumicukrát..- Mosolyogtam miközben ezt meséltem.. Olyan hihetetlen..

-Niall! Khm..- Nevetett fel.
-Mi?-Kérdeztem összezavarodva.
-A barátnőd olyan mint Niall.. Ő is ilyen őrűlt..- Mosolygott a képre pillantva.
-Folytatod?- Érdeklődött.
-Mit? Ja persze! Szóval miután "megetetett" behívott magához és ottaludtam. Egész éjjel vicceket mesélt nekem.. Nevettetett.. Elfeledtette velem minden gondomat.. Ès vége!- Csaptam combomra nevetve.
"Egész jó volt Zaynel beszélgetni.. Nem is olyan mint azelött.."
A csengő hangjára lettünk figyelmesek.. Valaki nagyon be akar jutni.."
Odaszaladtam kinyitni. -Emlegetett Tessa.." kuncogtam átölelve.
-Mivan?- Kérdezte..
-Semmi öhm.. Most nem jó..!- Tereltem a témát Zaynre gondólva aki itt van.. Rohadtúl nem szeretném, hogy Tessa meglássa.."
-Mi? Miért? Jöttem oldani a feszkót!-Nevetett egy nagy zacskó kajával a kezében.
-De most..- Motyogtam.
-Mivan? Hanna ne csináld tőlem nem szabadúlsz!- "Sajnos tudom.. Mindig ilyen és eléri amit akar.."
-Csak nem.. Miles van boxerben?- Bújt be a kezeim alatt majd mikor meglátta Zaynt lefagyott a mosoly az arcáról..
-Ez ki?- Kérdezte fa arccal. "Nem ismerte fel, istenem köszönöm!
Vagy mégis?!"
-Ez nem az a
mocsok aki..?- Kezdett bele de közbevágtam.
-Nem ő csak egy haver!- Motyogtam csitítva. De sajnos nem hitt nekem.
-De! Ő az! Mi a francot keres itt?- Akadt ki. Egy kövér könnycsepp hagyta el szemeit majd üvőlteni kezdett.. "Mindent megtesz azért, hogy nekem jó legyen.."
-Menj innen te szemét!- Ütötte Zaynt össze vissza.

"Ahogy láttam Zayn csak mosolygott, majd telefonját előkapva tárcsázott egy számot.
-Horan! Lenne egy kis elintézni valód!- Mondta a kagylóba.
-Igen itt- Fólytatta majd letette. Tess még mindig hevesen ütötte.. A fejemet fogva néztem a jelenetet ami elég szórakoztató volt..
Majd mint egy robbanás. Kicsapódott az ajtó s a szőkeség lépett be rajta.
-Cuki..- Nézett Tessára kikerekedett szemekkel.
Barátnőm kapott az alkalmon és a szőkeséget is ütni kezdte.
-Te! Te mocsok! Miért kellett ezt?! Hosszú haja az egekben lobogott..
"Ez az én őrűlt Tessám."
A srác nem bírta tovább.. Felkapta és kivitte a házból.
-Most hova viszi? Ez nórmális? Zayn ugye semmi baja nem lesz?!- Aggódtam.
-Ahogy látom Niallnek bejön! Nem lesz baja.. Ha viselkedik!- Kuncogott Zayn..

2. Rész. Élet halál közt..

|Tessa Szemszöge| 

 
Nagyon bántott,hogy tegnap este cserben hagytam Hannát. De.. Nem tudom,mi volt velem.. Szegény,azóta nem is beszéltünk.. Aggódom érte..
-Tessa,légyszives! Gyere le!-ordította Hanna bátyja. Szerintem megtudhatott valamit.
Lassú lèptekkel csoszogtam le a masni díszes papucsomban. Lent megtorpantam. Miles megállt elöttem és megfogta az állam.
-Tessa,te nem tudod,hogy mi van Hannával?-érdeklődött félő tekintettel. Meg se mertem szólalni,lesülyesztettem tekintetem és nagyot nyeltem.
"-Figyelj,Mile.. Nagy valószínűséggel Hannát elrabolták. Sajnálatként együnk egy pizzát." Ezt még én is hülye lennék mondani. Nem mertem belenézni a szemébe.
-Figyu,tegnap Hannával bulizni voltunk és talált magának egy rendes srácot,most ott van nála. Azt mondta,hogy majd ír nekem,nyugi nem lesz semmi baja.-nyugtattam. De megint mit ért?... Hazudtam Miles-nak.
De,ha nem hallok semmit Hannáról elmondom neki az igazat..
A "kihallgatás" után felmentem. Mikor lefeküdtem az ágyamra láttam,hogy a telefonom össze-vissza mozgolódik. Egy üzenet Hannától.
"Tessa... Kérlek hozz nekem ruhákat oda,ahol tegnap voltunk,abba az utcába. Kérlek,siess.. Nagyon félek.."
Gyors felkaptam az első ruhát,ami a kezembe akadt és rohantam vele Hannához.
*Pár perc múlva*
-Hanna,Hanna!-suttogtam félő hangon.
-Itt vagyok..!- Motyogtam aztán leguggóltam mellé..
Erősen magahoz húztam, hogy megnyugtassam.. El sem tudom képzelni, hogy mit műveltek vele..
Tegnapi öltözéke szérszaggatva fonódott teste köré.. Istenem.. Miért hagytam egyedűl?.

Bebújt egy bokor mögé,és magára vette azokat a ruhákat amiket neki hoztam, aztán elindultunk hazafele. Imádkoztunk,hogy Miles ne legyen otthon..
Útközbe mindent elmesélt ami vele tőrtént..
Könnyei úgy fólytak akár a zápór..
-Hanna.. Sajnálom, hogy nem maradtam ott és nem védtelek meg..- Gőrdűlt le egy kósza könnycsepp arcomon..
-Nem.. Nem a te hibád! Örülök, hogy semmi bajod sem lett..- Ölelt át szorosan.. Szerencsére nem volt otthon Miles igy szó nélkűl fel tudtunk menni.. Hanna hamar letusólt majd nemsokkal utánna ágybabújt és elaludt..
Részemről semmi álmosság nem mutatkozott.. Lehetetlennek tűnt mégcsak elszenderednem is..
Az ablakon bámúltam kifele.. Könnyes szemekkel gondóltam vissza a tegnap estére.. És azon kattogott az agyam; "Mi lett volna ha ott maradok és megvédem a barátnőmet?"..
  Miért hagytam magára?! Többet nem lesz ilyen!
A nagy gondolkozás közepedte eszembejutott; "Csinálok neki egy kis kaját.."
Összeállítottam neki egy egyszerű ebédet:Csont leves,spagetti és kárpótlásként még csináltam sütit. Amikor felszaladtam az ebédjével a kezemben,sehol sem találtam. "Kopogtattam a szoba ajtaján,bementem és nem volt ott." Megnéztem Miles szobájába. Ott sem volt. És most jött a mosdó. Be volt zárva az ajtó. Bentről a víz folyása hallatszódott,ami már a lábaimat is remegésre bírta. Hanna csinált magával valamit!? Nem... Ahw...
Lerohantam a másik kulccsért és kinynitottam az ajtót.

Mindent elárasztott a vér és a víz. A penge közvetlenűl a kád mellett volt ahol Hanna ruháival,véresen,vizesen áztatta a testét. Közelebb mentem aggódva,és megfogtam a kezét.
-Úristen megvágta magát.. Elvágta az erét...-ordítottam fel. Aztán azonnal fogtam egy pulcsit és rátekertem a vágásra. Eszméletlen volt. Nem is tudta,mit csinál.
Miután "elláttam" barátnőmet,felhívtam a mentőket...
Nem szeretném,hogy ő is azt csinálja magával,amit a régebbi barátnőm.
Kb. olyan 10-15 perc múlva kint is voltak. Feltették az ágyra és elvitték. Követeltem,hogy én is velük mehessek. Nagynehezen megengedték...

|Hanna szemszöge|

Nem láttam más megoldást. Folyton arra gondoltam,hogy... Megerőszakoltak... Soha sem éreztem ilyet. Mintha szíven szúrtak volna... És ezt éreztem a legjobbnak. Elvágtam az ereimet. Megnyugtatott,de utána a vér láttán elájultam. Aztán már csak arra emlékszem,hogy körülöttem minden fehér, világos... Mintha hívott volna,de megfordultam. Az orvosok megmentették az életem. Pár óra múlva fel is keltem.. Be jött hozzám Tessa.
-Hanna,örülök,hogy nem lett semmi bajod... Miért csináltad?! Potyogtak könnyei..
-A.. Folyton arra gondoltam,hogy mit tettek velem. Nem bírtam. Gondoltam,ez lenne a legjobb,így nem emlékeznék rá,ha meghalnák..-meséltem. Erre Tessa jó erősen átkarolt és ezt súgta a fülembe:
-Légyszi,többet ne csinálj ilyet! Máskor megvédelek!...
Oké,erre nem tudtam mit mondani...
-Mrs. Strummer. Most,hogy kicsit jobb állapotban van,szeretnék kikérdezni...-

 Jelentette be az orvos és két rendőr lépett be az ajtón.
-Üdv,Mrs. Strummer! Szeretnénk egy pár kérdést feltenni...
-Rendben..-mondtam ilyedt hangon. Kiküldték Tessát és az orvosokat csak nővérke bent maradt.
-Na,azt szeretnénk megkérdezni,hogy miért/milyen okból vágta meg magát?-kérdezte.. Mr. Hamilton.
-Öhm... Idegesség...-mondtam,mit sem sejtve,hogy ők tudnak valamit. De nem volt szívem beárulni a srácot. Én tehetek róla,hogy megálltam. Bár a srác is hibás egy picit.. De nincs szívem,hátha megjavulna..
-Oké,és miért volt ideges?
-Hát,az egyik barátnőmmel összevesztünk..
-Sújosabb dolog miatt?
-Nem... Ennyi volt a problémám.-feleltem. Aztán Tessa rohant be,hogy benne vagyok a hírekben..
-Azonnal kapcsolják be a tévét!-utasította Tessa.
-A mai nap folyamán történt,hogy egy 19 éves lány súlyosabb kárt tett magában. Az okot nem tudják belőle kihúzni,hogy "miért is?",de már dolgoznak az ügyön...
-Látod?!-mutatott Tessa a tévére.

1. Rész. Különös... {+18}

|Hanna szemszöge|

Hajnali 3 óra.. Tessa-val már régóta sétálgatunk,magatehetetlenül. Mèg mi sem tudtuk,hogy miért,de körbe sétáltuk Los Angeles-t.
Tessa és én szótlanul,a házak világítását néztük. Közben néha,mikor olyan utca részeken jártunk,Tessa kérdésekkel támadott meg. Oké,bőbeszédű. De ezért imádom.
-Nézdmár azt a lámpát, hogy pislog nem?- Támadt nekem ismét a kissé felesleges kérdéseivel. De mindegy is, így legalább nem unatkozunk hazafele.
-Olyan mint egy horrorfílm nem? Nézd mindjárt előugrik valami rabló gyílkos és ennyi.. Vége az életünknek. Hát nagyon szerettelek, örülök, hogy veled halok meg..!- Mesélte szarkasztikusan és mosolyogva  "életünk storyát"..
-Ez lehetetlen. És ha meg kell halnom akkor valószínű miattad fogok, vagyis inkább a vicceid miatt!- Nevettem fel..
-Haha nagyon elmés! És, nem bénák a vicceim!- Játszotta a sértődöttet.
Majd hosszú némaság után ismét megszólalt..
-Hanna!- Suttogta oldalamat bökdösve.
-Mivan?- Kérdeztem én is suttogva.
-Óvatosan.. Fórdítsd hátra a fejed!- Motyogta idegesen. Eleget téve kérésének, hátra pillantottam. Csak két bőrkabátos fiú jött mögöttünk kapucnival a fejükön.
-Na?- Néztem rá kérdőn.
-Azóta jönnek mögöttünk, hogy lefórdúltunk a sarkon...- Mondta elkerekedett szemekkel.
-Ez hülyeség.. És ha erre van dolguk?-
-Ezerszer jöttünk már erre, de egyszer sem láttam kapucnis fiúkat..- Részletelte a reális dolgait. Kezdtem hinni neki..
 -Hanna.. Mintha semmi sem tőrtént volna! Rohanjunk el!- Javasólta felő tekintettel.
Most az egyszer belementem az élettelen ötletébe, s rohanni kezdtünk. Már amennyire lehet.. Magassarkúban.
Mikor Tessa hátranézett felsikiltott.
-Hanna! Ezek minket követnek!- Kiabálta lihegve. A lábaim iszonyatosan fájtak, így legugóltam, hogy levegyem a cipőmet és tovább rohanjak.
Tessa csak futott.. Èszre sem vette, hogy megálltam. Azok a sötét alakok egyre jobban közelítettek. Nagyon féltem.. Már nem futottam hisz ott álltak velem szemben.
-M..Mit akartok?- Kérdeztem remegő hangon.
-Hmm.. Én téged.. A barátom a kis barátnődet!- Kuncogott a magasabb fiú.
-Kaptok pénzt csak hagyjatok békén minket!- Jelentettem ki hátralépve.
-Mondtam már.. Te kellesz!- Állt elém..
A másik fiú elrohant.. Tessa ügyes lány.. Nem találja meg. Nyugtattam magam.
-Gyere!- Emelt fel az idegen s vállára helyezett.
Ahogy tudtam úgy sikítottam és ütöttem a hátát.. De nem jött be. Letett s nekidöntött egy fának..
-Nagyon harcias valaki..!- Nyalt végig száján.
Mikor levette a kapucniát rájöttem, hogy kb. Velem egy idős lehet..
A lámpák fénye bevilágította az arcát, barna haja és ugyancsak barna szemei voltak. Ahogy elidőztem ajkain perverz mosoly jelent meg arcán..
Féltem.. Nagyon. De már nem próbáltam ellenkezni.. Egyedűl vagyok, sehól egy lélek. Gyenge vagyok..
-Hagyj kérlek..- Fohászkodtam az elrablómhoz.
-Kuss!- Parancsolt rám majd neki esett a nyakamnak.. Erősen kezdte szívni.
 Iszonyatos volt ez az érzés kiabálni sem tudtam. Nyakamról áttért a számra. Ajkai már már követelték a viszonzást de mikor èszrevette, hogy nem csókolok vissza hajamba markólt és követelte a bejutást számba.
Ruhámat valósággal leszaggatta rólam s úgy kezdett mégjobban kínozni..
Nadrágját egy pillanat alatt gombólta ki, majd bugyimat félre húzva belèm vezette ágaskodó szerszámát.. Erős karjai védelmezően tartottak..
Könnyeim egyre jobban potyogtak, csak imátkozni tudtam, hogy legyen ennek vége..
A szúró fájdalom egyre nagyobb lett, aztán hírtelen megszabadított ettől a félelmetes érzéstől és főldre kényszerített. Péniszét a számba nyomta, majd mintha egy vulkán tőrt volna ki számban úgy élvezett el.. Ki akartam köpni de nem engedte.. Orromat befogva kényszerített a meleg ragadós folyadék lenyelésére.. Miután megtettem, felhúzta a nadrágját, ellépett előlem s a ruhámat elémhajítva elment..
Csak zokogtam.. Nem hiszem el, hogy ez megtőrtént velem..